Che sudaka

A Che Sudaka fellépései kihagyhatatlanok: Manu Chao óta nem volt ilyen energikus előadója Spanyolországnak. Ha azt mondjuk, Mano Negra vagy Manu Chao, valószínűleg mindenki tudja, miről van szó. És ha azt mondjuk: Che Sudaka? Majdnem ugyanarról: ez a jórészt argentin és kolumbiai bevándorlókból alakult barcelonai utcazenekar viharos tempóban emelkedett a világzenei slágerlisták élére. Ska, salsa, reggae, dub, punk, akusztikus gitár, és elektronikus kütyük, eszméletlen életvidámság, ehhez hol ironikus, hol véresen komoly szövegek. A Che Sudaka remekül példázza, hogy az utóbbi évtizedben milyen fantasztikus hellyé vált Barcelona, és hogy a Mano Negra zenei hagyománya nem halt ki - sőt, élőbb, mint valaha.

A Che Sudaka valamikor az ezredfordulón alakult a barcelonai óvárosban csellengő munkanélküli bevándorlókból. Az utcazenekar rövid távú célja a megélhetés (talán inkább a túlélés) volt, de hamar a figyelem középpontjába került - úgyhogy a tagok nekiláttak a középtávú cél megvalósításának: hogy zenéjükben felhívják a figyelmet a bevándorlók sanyarú helyzetére, és bemutassák azok mindennapi életét. Mire a zenekar észbe kapott, már lemezszerződésnél tartottak, és a 2005-ös Alerta Bihotza albumon a baszk-katalán színtér legnagyobbjai működtek közre: Gambeat, a Radio Bemba basszusgitárosa vagy Fermin Muguruza, az egykori Negu Gorriak frontembere.

A harmadik lemezen szintén illusztris vendégek sora bizonyítja, hogy a Che Sudaka végleg befutott: szerepel itt Amparo Sanchez, a spanyol Amparanoia énekesnője vagy az argentin latin-punk kulcszenekara, a Karamelo Santo. A negyedik lemez, a tavaly megjelent Tudo é possible DVD-változatban is a boltokba került (miközben az audioverziót a zenekar ingyen letölthetővé tette a honlapján), és a korong alapján bárki képet kaphat a Che Sudaka eszméletlen színpadi produkciójáról.