Mohácsi János 2012-ben végzett színész osztálya Kaposvárról egészen Amerikáig jutott Cseh Tamás dalaival. A nagysikerű vizsgakoncertben tanáruk, Rozs Tamás vezetésével áthangszerelt dalok hallhatók, melyet tucatnyi hangszer megszólaltatásával a tehetséges fiatalok adnak elő.
A turnéról zenés dokumentumfilm is készült, melyet a koncert után levetítünk a Városmajorban. Ezzel a régmúlt idők mozijának élményét idézzük meg az eredetileg szabadtéri kertmoziként üzemelő helyszínen, amikor egy jeggyel filmet és koncertet is láthattak-hallhattak a nézők.
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy osztály, hát ez az osztály nem volt se rosszabb, mint a többi, csak épp a legjobb. És volt egy helyre énektanárjuk, maga az egyfejű Rozs Tamás, a csellócsászár, aki fejébe vette az osztály rozsdalepte osztályfőnökével, hogy vizsgázzon, ha már énekből, hát Cseh Tamásból, helyből távol. Mert volt egyszer énekes, Cseh Tamás, akinél jobban, szívfacsaróbban a semmit eldalolni senki nem tudta, a szövegekben persze ott ólálkodott hol nem volt Bereményi Géza, hát így ők, ketten… Volt vizsga, lett belőle koncert, egy szál gitár helyett 12 hangszerre, ország-világra. Siker, pénz, nők, férfiak, ingyen gumimatrac, csillogás, elszállás, puffanás, minden ami szokott, amikor egy dolog jó. S mit ad Isten, hogyhogynem, meghívták őket a Nagy Ámerikába. Repülőjegy, helyfoglalás, koncertek, künn a nagy vízen túl. De a baj nem jár egyedül. Elkísérte őket a forgatócsoport, hogy megörökítse a Turnét az örökkévalóságnak, vagy éppen nektek, akik éppen nézitek. És ha már úgyis éppen nézi valaki, - akinek még így is jobb, mint annak, aki éppen nem - miért ne járjon mellé koncert, és miért ne vendégeskedne benne egy-két dal erejéig, akiket amúgy is szeretünk, régi kaposváriként, a Csákányi meg a Kulka?” (Mohácsi János)
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy osztály, hát ez az osztály nem volt se rosszabb, mint a többi, csak épp a legjobb. És volt egy helyre énektanárjuk, maga az egyfejű Rozs Tamás, a csellócsászár, aki fejébe vette az osztály rozsdalepte osztályfőnökével, hogy vizsgázzon, ha már énekből, hát Cseh Tamásból, helyből távol. Mert volt egyszer énekes, Cseh Tamás, akinél jobban, szívfacsaróbban a semmit eldalolni senki nem tudta, a szövegekben persze ott ólálkodott hol nem volt Bereményi Géza, hát így ők, ketten… Volt vizsga, lett belőle koncert, egy szál gitár helyett 12 hangszerre, ország-világra. Siker, pénz, nők, férfiak, ingyen gumimatrac, csillogás, elszállás, puffanás, minden ami szokott, amikor egy dolog jó. S mit ad Isten, hogyhogynem, meghívták őket a Nagy Ámerikába. Repülőjegy, helyfoglalás, koncertek, künn a nagy vízen túl. De a baj nem jár egyedül. Elkísérte őket a forgatócsoport, hogy megörökítse a Turnét az örökkévalóságnak, vagy éppen nektek, akik éppen nézitek. És ha már úgyis éppen nézi valaki, - akinek még így is jobb, mint annak, aki éppen nem - miért ne járjon mellé koncert, és miért ne vendégeskedne benne egy-két dal erejéig, akiket amúgy is szeretünk, régi kaposváriként, a Csákányi meg a Kulka?” (Mohácsi János)
Szólj hozzá!