Latinovits–Bujtor Játékszín

A Veszprémi Petőfi Színházat Veszprém polgárainak kulturális igénye hívta életre, s ugyanilyen elvárás inspirálta a Színházhoz kapcsolódó Játékszín létrehozását is. A közönség egy rétegének határozott igénye volt a megszokottól, a konvencionálistól eltérő darabokra és művészetre, s természetesen ez igény kielégítésével nem lehetett a nagyszínpadon kísérletezni. Ezért a színház igazgatói (Pétervári István majd Hegyeshalmi László) játszóhelyet kerestek az újfajta törekvéseknek, s egy régi asztalosműhelyből .varázsütésre. .kamaraszínház. vált. 1977. március 26-án, Gyurkó László: Az egész élet című játékának előadásával megnyílt a Petőfi Játékszín, s ahogyan Petőfi vándorszínészként a kocsiszínben, úgy a veszprémi művészek a Játékszínben szórakoztatták a közönséget. Az új játszóhely kortárs magyar és külföldi darabokat mutatott be.

A Színház rekonstrukciója természetesen a Játékszínt is érintette, s az építkezés alatt házon belül és házon kívül, ideiglenes játszóhelyeken valósultak meg a kamaraszínházi produkciók. 1988 novemberére a Petőfi Színház épületével együtt újjáalakult a színészház épülete, és annak udvarán épült fel a Játékszín, bejárata egy szépen faragott székelykapu, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészeinek ajándéka. A kisszínház 1991-ben vette fel Latinovits Zoltán nevét, emléket állítva ezzel a művész veszprémi, színészi és rendezői tevékenységének.Az újjáépült Játékszín folytatta az őt életre hívó küldetést: intim terében izgalmas, új darabokat vitt színre mind megújuló színházi nyelven. A 80-as években még főként a magyar társadalom és közélet aktuális problémáival foglalkozó szövegek kerültek a nézők elé, később már megjelentek a külföldi kortársak, melyek a mai ember kultúrájának, létezésének kérdéseit feszegették. A Játékszín, megalakulása óta a modern ember színházi igényeinek kielégítését célozza meg, a kortárs drámairodalom és színházművészet irányait prezentálja.A játszóhelyet 2010. szeptember 25-én Latinovits-Bujtor Játékszínre keresztelték át. Ezzel emlékezve a Veszprémi Petőfi Színház elhunyt igazgatójára, Bujtor Istvánra, Latinovits Zoltán testvérére.