"A dél-amerikai esőerdők alsóbb lombkoronaszintjein lakó, főleg gyümölcsökkel, diókkal és magokkal, kisebb részben rovarokkal táplálkozó sátánmajom elnevezését nem rossz természetéről, hanem majomként szokatlan külső megjelenése után kapta. Állományát leginkább az élőhelyének elvesztése és a vadászat veszélyezteti. A párok hosszú távú monogám kapcsolatban élnek. Hangjuk madárcsicsergésre emlékeztet. A hím és a nőstény “duettet énekel”, ami a közöttük lévő kapcsolat és a területhatárok fenntartására szolgál. Tömegük 1,5-2 kilogramm, dús szőr borította farkuk hosszabb mint 30-40 centiméteres testük. A sakikat repülő majmoknak is nevezik, mert akár tízméteres ugrásokra is képesek két ág között." (szeged365.hu)
A vizsgálatot a helsinki állatkertben végezték el három fehérarcú sátánmajmon.
A kísérlethez három interaktív zónát alakítottak ki egy alagútban, ahol az állatok egy érintőképernyőn tetszésük szerint be tudtak indítani vagy egy videót, vagy valamilyen hanganyagot, amely addig szólt, amíg az állatok ott maradtak. A kutatók azt figyelték meg, hogy a majmok összességében kétszer olyan gyakran választották a hangingert, mint a vizuális ingert.
A kísérlet előrehaladtával egyre csökkent az állatok interakciója a képernyővel mindkétféle ingerrel kapcsolatban, de a későbbi szakaszban a vizuális ingert már valamivel gyakrabban választották a hanghoz képest.
Háromféle hanganyag közül választhattak, legszívesebben a zenét hallgatták, az eső hangja és az autók zaja kevésbé volt népszerű. A videók közül legtöbbször a víz alatti felvételeket indították be, megelőzve a gilisztákról készült képsorokat és az absztrakt formákat és színeket mutató videót.
A kísérletet 32 napon keresztül végezték, statisztikai szempontból túl kevés még ez az adat ahhoz, hogy következtetést lehessen levonni a majmok preferenciájáról.
majom, zene, állatkísérlet
Szólj hozzá!