A Szigeten ötször is fellépő zenészre (legutóbb, illetve, most már legutoljára 2016-ban láthattuk a világzenein) nem lehetett egyetlen jelzőt ráhúzni: zenéjére hatással volt többek között a rai, a techno, a rock és a punk is. Hihetetlen nyitott személyiség volt, és ez zenéjében is éreztette a hatását.
Rachid Taha Algériában született, és noga csak 10 évig élt ott, zenei gyökereit mindvégig megőrizte, szüleivel 19968-ban Franciaországba költözött. A munka mellett – amit rühellt – DJ-ként is fellépett, arab zenét, rap-et, salsát és funkot vegyített műsorában. Később letette a voksát a zenélés mellett, klubot alapított, és nem hagyott fel a "mixeléssel": olyan mashup-okat kreált, amelyben az arab popot a Led Zeppelinnel, Bo Diddley-vel vagy akár a Kraftwerkkel "engedte össze".
1982-ben már egy rockzenekar élén találjuk, amelyet Carte de Sejournak (Letelepedési Engedély) neveztek, általában arabul énekelt, de voltak angol nyelvű számaik is. Négy albumot készítetekt, és elsősorban azzal lettek híresek, hogy átdolgozták Charles Trénet klasszikus dalát, a Douce France-t.
1989-ben Lyonból Párizsba költözött, és belevágott a szólókerrierjébe. A Diwan című album jelentette számára az áttörést, amin maghrebi arab hagyományos dalokat dolgoz fel. Imádta a Clasht.
Karizmatikus és jellegzetes hangú előadó volt – nem lellesleg: imádott bulizni!), aki nagyon hiányozni fog a világzene színpadáról, annál is inkábbb, mert nem pusztán zenész volt, hanem mindig kiállt a demokrácia, a tolerancia és az altruizmus mellett és szembehelyezkedett a rasszizmussal, a fundamentalizmussal és a megkülönböztetéssel.
Óriási arc volt, a zenéjét imádtuk, nyugodjék békében!
RAchid Taha, világzene, gyász
Szólj hozzá!