Hobo februárban ünnepelte 70. születésnapját, de napjaink egyik legaktívabb művésze még mindig. Nincs búcsú, nincs visszatérés, hanem tervek vannak. És milyen jó nekünk, hogy tele van még mindig tervekkel és várhatjuk a következő lemezt, könyvet, színházi előadást vagy koncertet.
Én 1993-ban a Merlin Színházban láttam élőben először, amikor egy József Attila-estet nézhettem meg a bátyámmal és barátaival. Ott fordult egyet velem a világ, és elkezdtem nyitni az irodalom felé, és elkezdtem Hobo addigi munkásságát felkutatni. (Hisz sem a rádió, sem a tévé nem játszotta a dalait, és bármilyen hihetetlen, nem létezett még a YouTube) Kazettákon terjedt a baráti társaságban és kívülről fújtuk, hogy:
"Messze Mississippi, messze ide London,
Itt, a Moszkva téren mégis azt mondom,
Hogy "Európa öreg, Amerika új,
De a rock and roll-ban mind egy követ fúj!".
Mondhatom, hogy Hobo hatása rám nagyobb volt, mint bármi addigi életemben, mert ami neki volt a Stones Kis vörös kakasa az őrtoronyban, az nekem a Leples bitang volt serdülő koromban a Sharp walkman-en. Figyeltem, jegyzeteltem és kutattam, kik azok az előadók, akiket megemlít egy koncerten. Így találtam rá a Doorsra és a Rolling Stonesra, vagy a Jethro Tullra és Tom Waitsre.
Súlyos csapást mért zenei látókörömre és kitágította az érzékeimet. Elkezdtem érezni a zenét. És onnantól fogva minden napom a zene körül forgott. Hány de hány ember mesélhet el hasonló történetet életéből, amikor arról kérdezik, hogy Hobo milyen hatással volt rá...
Segítsek? Marha sok.
És mindezt úgy, hogy soha nem kedvelte a média a HBB dalokat. Valami miatt ez azóta sem változott, de ettől válik széppé az egész, hogy senki és semmi nem tudta eltaposni, bármennyire is szerették volna, mert többet adott értékben generációkon keresztül, mint amekkora hatalma van a médiának vagy bármilyen érdekcsoportnak. Túlnőtt a médián, holott próbálták befogni a száját.
Ezt nevezzük úgy, hogy sikeres lett minden hátszél nélkül, és elnyomhatatlan minden szembeszél ellenére.
Május 2-án a Budapest Park ad otthont Hobo 70. jubileumát megünneplő blues és rock and roll bulinak, ahol véleményem szerint kapunk a régi nagy daloktól kezdve az új dalokig mindent. Egy biztos: nem egy elsőbálos este lesz, hisz a sajtótájékoztatón kiemelte, merőben el fog térni a februári Nemzeti Színházas műsortól. És mi az, ami miatt azt feltételezem, hogy itt bizony megtudjuk mi is az a rock and roll? Szöveghű részlet Hobo közleményéből:
"Érthető okokból az előadásra magunkkal viszünk oxigénsátrat, újraélesztő készüléket, többféle irrigátort, báriumos oldatokat beöntéshez, urológust, két unitárius papot, egy müezzint, Otto Katz katolikus tábori lelkészt, irgalmasnővéreket, sekrestyést, füstölőt, misebort, végső esetre Putyin és Raszputyin vodkát, kétféle kenőcsöt az utolsó kenetre, Hörömpöly Bélát, a néhai BAZ megyei pártbizottság agit-prop osztályának vezetőjét, egy Brezsnyev posztert kiemelt szemöldökkel és elsősorban Torgyán József feltételezhező áldását."
Van kérdése valakinek? Van, aki nem tudja, mit csinál május 2-án? Na, ott találkozunk, és hazafelé kórusban üvölthetjük:
"Túl messze ment a rock and roll srác,
Hiába mondták neki: Nana, vigyázz!"
Szólj hozzá!