Olyannyira, hogy az Ibanez hangszergyár vagy 3 évtizede felkérte egy (később róla elnevezett, ún. signature modell) gitár tervezésében való részvételre (az sem példa nélküli, hogy egy zenész önállóan tervez hangszert, lásd pl. Les Paul), ennek eredménye lett az Ibanez JEM modell, amelynek legszembeötlőbb tulajdonsága, hogy egy markolat van kialakítva a gitártestben, amelynél fogva lehet a hangszert hurcolni. Azóta a gitárjai – az Ibanez 7 húros modelljét, a Universe-t kivéve, amelyet szintén használ – leginkább ennek a modellnek a darabjai közül kerülnek ki.
(Csak a cikk írása közben jutott eszembe, hogy azért ezekben az olasz származású amerikaiakban lehet valami gitározási tálentum, mindjárt ott van Vai egykori tanára, a valaha hátközépig érő dús hajról pár éve tar fejre váltó másik gitárfélisten, Joe Satriani. (Nem véletlen, hogy a két név szinte együtt jut az ember eszébe, hiszen közös projektjük is van, G3 néven, ahol egy mindig más harmadik gitárossal vállvetve járják a világot, és igazából én is úgy indultam neki a gitártanulásnak, hogy letaszítom ezt a kép ipsét a trónjáról. Na jó, ezt persze magam sem gondoltam komolyan már akkor sem.) És akkor ott van még a közeli New Jersey-ből a szintén nem fakezű John „Bon Jovi” Bongiovi, csak így hirtelen.)
Vai és zenekara ezúttal a Passion and Warfare lemez megjelenésének huszonötödik évfordulója alkalmából szervezett turné keretében érkezik majd Budapestre, azon belül is a Budapest Parkba, és állítólag az album valamennyi dala elhangzik majd a koncerten. (Attól most tekintsünk el, hogy alig 1 hónap múlva már 26 éve lesz, hogy ez az album napvilágot látott Steve Vai második önálló lemezeként, hat évvel a bemutatkozó Flex-Able után. A lemeznek egyébként megjelent pár hónapja egy újrakevert – „újramaszterelt” – változata is 4 bónuszszámmal.) Budapest a májusban indult, csaknem 50 állomásos európai turné utolsó előtti állomása – ez annyiból jó hír, hogy mostanra már biztosan eléggé letisztult a koncert minden másodperce –, a környéket (Prága, Bécs) nagyjából egy hónapja már bejárták, most Portugáliából érkeznek hozzánk, és Tbilisziben lesz a turnétemetés két nappal Budapest után.
Vai a turné előtt elmondta, hogy az albumon van néhány olyan dal is, amelyet ezen turné előtt soha nem játszottak még színpadon, de most elejétől végig eljátsszák az egészet, valamint néhány meglepetést is ígért, kíváncsian várjuk. Emellett én személy szerint azért is tartom nagyra Vai-t, mert bár ő A NÉV a zenekarban, nem folyton magát tolja előtérbe, hanem minden zenészének lehetőséget ad egy kis csillogásra a koncerteken, azok is megmutathatják, hogy mit tudnak a hangszereiken. (Nem vennék mérget rá, hogy ebben nincs benne Zappa nevelő hatása, akinek a zenekarában egészen fiatalon gitározott.)
Mivel a turnécímadó lemez csak ötvenegynéhány perces (na jó, a szólók és improvizációk miatt élőben ez azért általában jóval több), reméljük, hogy néhány ismertebb számot más lemezekről is hallhatunk majd a koncert során. Válogatni van miből, hiszen eddigi nyolc lemeze mellett idén jelent meg Modern Primitive (kb. Városi ősember) című albuma is (közös kiadványként a Passion and Warfare újrakevert változatával), amely jórészt az első két lemeze közti időszakban (6 év, az azért nem kevés) írt és a Passion and Warfare-re fel nem került, ám újonnan (és kivételesen jobbára nem a fent említett hangszereivel, hanem pl. – mint maga nyilatkozta – első komoly gitárjával, egy Fender Stratocasterrel, amivel a dalt annak idején írta) felvett dalokat tartalmaz. És amit, hogy őszinte legyek, még én sem hallottam.
Szólj hozzá!