Akiket Európa kilök magából, az hozzánk sztárként jöhet, noha mindenhol inkább a vicc kategóriát képviselik. Nálunk rendezvények épülnek rájuk, és ha ez még nem elég, akkor külön fesztivált is kapnak.
Gondoljunk bele, mekkora sikere lenne egy olyan sörfesztiválnak, ahol a 90 forintos salaksöröket kapnánk vödörbe öntve, és merőkanállal mernék a korsókba. (Bocsánat, ha volt már ilyen!) Mindezt úgy tálalva, mintha világszenzáció lenne. Ma hazánkban, ha egy rendezvényen 5-nél több akkord elhangzik, az már az érdektelenség homályába vész, és lasszóval sem húzza be senki a vendégeket. Viszont, ha mellé rakunk egy 90-es években működő és (számomra érthetetlen okokból) sztárrá emelkedett turbótechno előadót, akkor bizony úgy özönlik a nép a bulira, mintha kötelező lenne.
A nosztalgia minden korosztály kötelező emléklenyomata, de tényleg: a 90-es években szocializálódott nemzedéknek ez az ami eszébe jut a korszakról? Hisz voltak azért zenekarok is akkor, akik több nyomot hagytak maguk után, mint ezek a leakciózott, "termékhibás", divathullámot lovagló viccbandák. Ha a nosztalgia egy korrajz akkor félek, hogy 20 év múlva is Kis Grófok és Jollyk fognak szórakoztatni egy retróbulin. Mert hát nem Fish! és Uzipov lesz az akkori nosztalgikus sztárfellépő, hanem a salakanyag. Mert a rádiókból mit hallottunk akkor is? A fost! Ahogy többségben ma is.
A minap hallottam a rádióban Robert Miles Children című 5 szinti-billentyűvel készült rémálmát, és elgondolkodtam, hogy vajon melyik országban nyomatja még ezt egy rádió? Értékes műsoridő megy kárba, amikor a hazai előadók éheznek, és dalaikat jobb esetben egy helyi rádióban adják le 9 hallgatónak. Magyarország már egy nagy moslékos vödör, amelynek fakanala a média kezében van, és kevergeti azt rendesen. (A söröket tekintve a hipermarketek kezében a kanál, és a jó kézműves sörök gyártói nem győzik az áraikat lenyomva tartani, hogy valamennyire versenyképesek legyenek a szennysörök mellett - melyek Ausztriában emberi fogyasztásra nem alkalmasak).
Nos, ilyenen a 90-es évek divatzenéi is, emberi fogyasztásra nem alkalmasak, de ahogy a sört is, úgy ezeket is benyeli a nép. Én inkább elmegyek egy jót sörözni a pilisvörösvári sörfőzdébe, ahol bizony kezdődik a szezon, és hétről hétre igényes zenekarok tömik meg rajongókkal és műkedvelőkkel: a sör és zene szerelmeseivel a helyet. Hátha ott kitalálom, miként tudom megvalósítani régi álmomat, az országos rockzenei rádiót!
Ami, ha csak a barátaim hallgatnák, már úgyis a top 3-ban lenne. Váljék mindenki egészségére az a zene és sör, amit megvesz magának. Csak, kérem, figyeljünk a másikr,a nehogy leokádjuk a lábát, ha már nem tudja a szervezet feldolgozni a média és a reklámok által gipszként kötő salakot.
Szólj hozzá!