Először kicsit csalódott voltam, mikor megláttam a színpadi kivetítőt, azt hittem valami vicc, hogy a 90-es évek pixeles ábrái futnak a zene alatt. Aztán rájöttem, ez ugyanolyan jól mutat, sőt néha hatásosabb is, mintha filmet vetítettek volna rá. Én is ahhoz a korosztályhoz tartozom, akik ezen nőttek fel, de a jelenlévő fiataloknak is teljesen természetes volt, senkit sem zavart. Pár szó még a közönségről, még indulás előtt azt gondoltam hogy a 30-asok fognak inkább eljönni, de a helyszínen kiderült hogy ők csak a jéghegy csúcsa, a legtöbben a 15-25 közötti korosztályból vannak. Fura kimondani de úgy tűnt, a 15 éves Faithless legnagyobb rajongói a szintén 15 éves fiatalok, akik aztán jól kitettek magukért, mert az első pár szám alatt még nagyjából rend volt a nézőtéren, de utána szabályos népvándorlás tört ki. Az állóhelyeken tomboltak, az ülőhelyeken pedig felálltak és úgy táncoltak, no meg előrejöttek a színpad két oldalához. Szerintem a biztonsági őrök ekkor kezdtek el megőszülni, és mielőtt megütötte őket a guta, feladták a hiábavaló emberterelgetést és diszkréten a háttérbe húzódtak. Az utóbbi egy évben nem emlékszem olyan Sportarénás bulira, amin ekkora tombolás lett volna, szabályosan remegtek és rengtek az ülések, annyian ugráltak. Majdnem két órás volt a koncert, és természetesen az összes nagyobb sláger elhangzott, párat felsorolok a teljesség kedvéért: God is A DJ, We Come 1, Insomnia, What About Love, I Want More.
Nem bírom ki, hogy egy kicsit ne kötözködjek, Maxi Jazz angol tájszólása még mindig hátborzongató, bár ez is hozzá tartozik, úgyhogy akár lehet szeretni is emiatt. A hangja viszont már valljuk be nem az igazi, néha kicsit laposabb, néha nehézkesebb, úgyhogy lehet emiatt is a búcsúturné. A kezdeti idők lendületét nem lehet örökké fenntartani, ők is öregednek, felettük is múlik az idő.
Ettől függetlenül a koncert bombasztikus volt, sokan jönnek majd még hozzánk idén, de én így előre is megajánlom a Faithlessnek hogy a 2011-es év legjobb 3 koncertje között a helyük.
- dinnye -
Szólj hozzá!