A tervezet itt érhető el német nyelven, és láthatóan megpróbáltak mindenre ügyelni benne, például ezekre:
Létszámhatár
A szerzők szerint hibás az a megközelítés, hogy egy létszámhatárt jelölnek ki, mert a nagyobb helyszínek indokolatlan hátrányba kerülnek. Ehelyett különböző paraméterek alapján kellene meghatározni, hogy a helyszín milyen kapacitással működhet. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ezt végre valaki leírta, mert az U500-as időkben voltunk a Kobuciban és az Ellátóházban is egy-egy koncerten, míg az elsőn lézengtek az emberek, a másodikon egymás nyakába lihegtek. Már akkor sem nagyon értettük ezt az egészet, és akkor még nem is vontunk mondjunk egy Budapest Park - Akvárium kiss hall párhuzamot...
Szellőzés
Az építészeti megoldások is meghatározzák, hogy egyes helyszínek milyen kapacitással működhetnek biztonságosan. Ez a szellőzésizé nehéz ügy, már a dohányzási tilalom környékén sem sikerült a problémát erről a végéről megragadni, és a végtelenségig legyengült szórakozóhelyeknek nem nagyon lesz arra kerete, hogy egy komplexebb rendszerbe beruházzanak – hacsak nem segít rajtuk állambácsi...
Különbség esemény és esemény között
Furán néz ki leírni az evidenciát: a különböző események különböző kockázatokkal járnak. Egy punk bulin nyilván lesz pogó (vagy legalábbis törekvés rá), míg egy vonósnégyes koncertjén nagy valószínűséggel a fenekén marad a közönség...
Biztonságos terek
Lehetőség van akár egy-egy eseményen belül is olyan terek létrehozására, ahova csak előzetes vizsgálatot követően lehet belépni. Ehhez azonban szükség van tesztekre, a kiértékelést végző szakemberekre. Ugyanakkor a pozitív eredményeket össze lehet hangolni az egészségügyi hatóságok rendszerével, vagyis az események hozzájárulhatnak a fertőzések korai igazolásához, és a potenciális terjesztők kiszűrésében segítséget nyújthatnak a hatóságoknak. Ez elméletben tök igaz lehet, mégis, a nagy magyar valóban nem látunk esélyt a megvalósulásra. Meg annyira nem is értjük, mire gondolt a költő: VIP páholy oltottaknak?
Döntéshozók
Ha a mátrix bekerülne a jogszabályba, akkor a helyszíneknek lehetősége lenne arra, hogy például tesztek nélkül, csökkentett kapacitással vagy tesztekkel és egyéb intézkedésekkel, de magasabb nézőszámmal tarthassák meg az eseményeiket. Az elmúlt egy év tapasztalata azt mutatja, hogy a helyszínekre magasan tesznek kevés figyelem jut, amikor a döntéshozásokról van szó.
Kulturális növekedés
Ahelyett, hogy a helyszínek és a szervezők azért küzdenének, hogy ne legyen több veszteségük, elindulhatna a munka, és valós bevételekre tehetne szert az iparág és a benne szereplő személyek. Ehhez nincs mit hozzátenni.
Nagyon kíváncsiak vagyunk, mit reagál minderre a német törvényhozás. A magyar zeneipar képviselői értesüléseink szerint már tavaly tavasszal letettek egy javaslatcsomagot a döntéshozók elé, ebből állítólag semmi sem valósult meg – ezt csak tényszerűen közöljük, mert fogalmunk sincs, mi volt benne, annál szemérmesebb (vagy óvatosabb?) a szakma, hogy a háttérben folyó tárgyalások részleteiről tájékoztatnák a médiát... Az biztos, hogy minden speciális intézkedésnek megvan a maga pénzvonzata, és nem minden szórakozóhely van/lesz abban a helyzetben, hogy ki tudja gazdálkodni a pluszkiadásokat. Ismételjük: az élőzeneipar segítségre szorul. Nem csak most, amikor belefulladunk a nihilbe, hanem majd akkor is, amikor csikorogva-zörögve végre elindul a gépezet.
Bejött a maszkos koncert Barcelonában – távolságtartás nélkül
Szólj hozzá!