Bár a kulturális és kreatív ipar a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasági ágazata, közben az egyik legsebezhetőbb is, ráadásul többnyire kimarad az állami és magánbefektetésekből - írták.

"Világszerte múzeumok, mozik, színházak és koncerttermek – az alkotás és a megosztás helyszínei – zárták be kapuikat. Sok művész helyzete tarthatatlanná vált, a válság veszélybe sodorta a kreatív sokszínűséget" – idézte A kreativitás irányelveinek átalakítása című 328 oldalas jelentést a The Guardian.

Világszinten a kreatív ágazatokra fordított kormányzati kiadások a világjárványt megelőző években csökkentek, a pandémia alatt pedig az ágazatban dolgozók jövedelme és a foglalkoztatás is összeomlott. Bár számos kormány (...) és helyi önkormányzat vészhelyzeti támogatást nyújtott a pandémia által sújtott kreatív ágazatoknak (feltételezzük, úgy értik, hoyg az EGÉSZ ágazatnak, nem csak egyes képviselőinek – aszerk.), ezeknek az ágazatoknak a globális bruttó hozzáadott értéke 2020-ban 750 milliárd dollárral csökkent.

Az UNESCO jelentése felszólította a kormányokat, hogy a más ágazatok munkavállalóit megillető védelemhez hasonló védelmet nyújtsanak a művészeknek és a kulturális szakembereknek. A szervezet javasolta a kulturális dolgozók minimálbérének bevezetését, valamint a szabadúszók számára elfogadhatóbb nyugdíj és táppénz fizetését.

Mi lesz veled, rendezvényszektor?

A pandémia kezdete óta

"előtérbe került a digitalizálás, ami egyre fontosabb szerepet tölt be a kulturális produkciók létrehozásában, terjesztésében és a hozzáférésben. Ennek következtében az online multinacionális vállalatok megszilárdították pozíciójukat, és az internethez való hozzáférésben jelentősebbé váltak az egyenlőtlenségek" - emelte ki a jelentés.

A legtöbb művész számára azonban a digitális környezet nem biztosított elegendő jövedelmet szakmai karrierjének fenntartásához. A "streaming értékkülönbség" – a streamingplatform tartalomból származó haszna, valamint a tartalmat alkotók és az alkotásba befektetők bevétele közötti egyenlőtlenség kezeléséhez beavatkozásra van szükség.

Mint Ernesto Ottone, az UNESCO főigazgató-helyettese rámutatott: az a paradox helyzet állt elő, hogy míg globálisan nő az emberek kulturális tartalom iránti igénye és tartalomfogyasztása, a művészeti és kulturális tartalmakat előállítók egyre nehezebben tudnak dolgozni.

"Újra kell gondolni, hogy hogyan alakítsunk ki fenntartható és befogadó munkakörnyezetet a kulturális és művészeti szakemberek számára, akik világszerte létfontosságú szerepet töltenek be a társadalomban" – idézte a lap Ottonét.

Nem tudunk vele vitatkozni... és nem is akarunk.