Európa messze van Amerikától, talán kicsit elfáradtak, mire ideértek. Hogy köszönhető-e ez a gitáros, Nalle Colt egészségügyi problémáinak, vagy másról van szó, azt majd a nálam okosabbak megfejtik. Ezen a helyen az én véleményem olvasható.
1. Szerintem minden bizonnyal elbírt volna a banda egy hangyafa*nyival nagyobb színpadot.
2. Talán - a nézők számából ítélve - egy lényegesen nagyobb koncerthelyszínt (a hajó gyomrában volt a rendezvény) is.
3. Ez azért is szerencsésebb lett volna, mert olyan mínuszos volt a levegő a helyiségben, hogy nem lehetett megmaradni. (Talán nem teljesen így értették a promóterek, hogy ez lesz az év "legforróbb" show-ja.)
4. De ha meg is lehetett volna maradni, akkor sem fértünk volna be, olyan sokan voltunk. Nyilván a hajó gyomrának méretei végesek, de azért fel lehetett volna mérni előzetesen az igényeket, esetleg utánanézni, mennyire ismert Magyarországon ez a zenekar.
5. És a feketeleves: a hangosítás. Nem vagyok hangmérnök, és azt is gondolom, hogy talán nem feltétlenül ő a felelős ezért, hanem a terem nagysága/telítettsége, de elöl és hátul is kimondottan rosszul szólt a zenekar.
Pedig ők jól nyomták, igazi zenészek, igazi hangszereken! A gitároson sem látszottak a betegség jelei, bár kicsit úgy tűnt, hogy minden igyekezetük ellenére a hihetetlenül energikus Ty Taylor énekes nem tudta rendesen "kifutni" magát, ő azért általában rendesen belakja a színpadot, bár mindjárt az első dal közben crowdsurfingelt – a közönség nagy örömére. Akik bejutottak az első sorokba, egy-egy legyezővel (amit 1000 magyar forintért lehetett vásárolni a merch-ben) próbálták hűteni magukat, de így is elviselhetetlen volt a hőfok és a levegőtlenség. Voltak persze nálam bátrabb versenyzők, akik elöl a tömegben lengették a hajót – amit egyébként imádok: az nagyon klassz, mikor az ember lába alatt megmozdul a talaj...
Szóval a közönségre semmi panasz nem lehetett, és ezért hálás is volt a zenekar.
Miközben hallgattam a jobbnál jobb slágereket (a repertoárba most egy picivel több lassú dal került be) azon gondolkodtam hátul, hogyan segíthetnék magamon, hogy meg ne fulladjak. Kínomban felmentem a tetőteraszra, ahol mindeközben egy klasszikus videodiszkó zajlott a nyolcvanas évek new wave, szintipop és Depeche Mode slágereivel. Itt nem volt olyan óriási tömeg, de az INXS-től a Dead Or Alive-ig, a Cure-tól a Human League-ig, a Bronski Beat-től a Kraftwerkig ifjúkorom emlékezetes dalaira lehetett táncolni félig fedett területen, ahol levegőt is kaptunk. A legjobb hely volt az este folytatásához.
A kiváló Vintage Trouble-t pedig még ennél is nagyobb lelkesedéssel várom vissza egy hozzájuk és a feléjük irányuló érdeklődéshez jobban illeszkedő helyszínre. Talán emlékszünk még az A38 Hajó Szigeten lévő színpadánál a rossz emlékű Stromae koncertre 2014-ben, ahol szintén ezzel az ún. igényfelméréssel volt a baj. Bár az A38 oldalára nem írták ki, hogy sold out a buli, mégis úgy tűnt, mintha dupla sold out lett volna.
Légyszi, kedves Vintage Trouble, gyertek el legközelebb a kongresszusi központba vagy valami hasonló méretű helyre, hogy ne szardíniásdobozban kelljen andalognom, tombolnom és táncolnom a fantasztikus soul és rythm and blues nótáitokra! Thanks a lot!
Köszönet a remek fotókért Pandur-Balogh Norbertnek
Szólj hozzá!