Lassan már szemem sem rebben, ha meglátom a telt házas tömeget a Barba Negra kalózhajó fedélzetén, annak viszont kifejezetten örülök, hogy itt általában vegyes a közönség. Mivel szombat este három fellépő is volt, ráadásul három különböző műfajban, így azok is jól szórakozhattak, akik nem kifejezetten a meghirdetett program miatt tértek be.
A bemelegítést ezúttal két zenekar szolgáltatta. Első körben egy viszonylag új magyar formáció, a Napkutya zenekar foglalta el a színpadot. A 2012-ben alakult csapat 4+1 fő. Név szerint Nagy Amarillisz, Knapp "G" Zoltán, Oplasznik Péter, Szusza József és a majdnem állandó tag Feltcher G'. Az alternatívba hajló rockos banda ajándékkal is kedveskedett a korán érkezőknek, ugyanis a bejáratnál azonnal a kezünkbe nyomták a zenekar Ugatni szabad című cédéjét otthoni tanulmányozásra, amiért ezúton is örök hála! A koncert maga a közönség szempontjából kissé álmoskás volt, a színpad viszont izzott Oplasznik Péter, a frontember megtörhetetlen lelkesedésének köszönhetően. A néhol kissé provokatív dalszöveg és a zúzós dallamok a végére sikeresen felrázták a nézőket, tökéletesen megalapozva a következő zenekar a The Tax számára a hangulatot.
A londoni illetőségű banda 2012-ben jelent meg a zenei piacon, erősítve az indie rock bandák táborát. És hogy ne maradjunk magyar vonatkozás nélkül, nem árt tudni, hogy a csapat basszusgitárosa Katy Zee, egy külföldre szakadt hazánk fia, így nem volt nehéz dolog betanítania a bandatagoknak egy-két magyar szót. A George Hill (ének), Katy Zee (basszusgitár), Stevie Watts (gitár), Peter Randazzo (dob), Peter 'the Wizard' Jennings (billentyű) összetételű csapat a dallamos rock világában kalandozik, ami első hallásra rögtön bekúszik az ember bőre alá. Az énekes, frontember George Hill hangja egyedi, nekem leginkább Brandon Flowers, a The Killers énekese jut eszembe a hallatán, talán azért, mert nem egy tipikus mély férfihanggal állunk szemben. Energiából itt sem volt hiány. Egyrészt, a dalok ritmusát tekintve is inkább ugrálós, táncolós műsorban részesültünk, másrészt kénytelen voltam megállapítani a fotózási próbálkozásaim közepette, hogy George Hill erős kilométerhiányban szenvedhet, mert egyetlen pillanatra se volt képes megállni a két szép lábán. Folyamatosan ingázott a színpadon, amitől én magam már lentről nézve is beleszédültem. Ettől függetlenül, őszintén mondhatom, új kedvencre leltem! Csak ajánlani tudom minden indie rajongónak, lájkolják, hallgassák, nézzék! Nem fognak csalódni!
Mire a banda a műsora végéhez ért, gyakorlatilag a színpad előtti „vip” helyeket elfoglalták az ős-Anna & the Barbies-rajongók. A zenekart 2004-ben alapította a két testvér Pásztor Anna (rap, ének) és Pásztor Sámuel (gitár, ének), azonban első lemezük csak 2007-ben látott napvilágot. Az elmúlt években járták az országot, fesztiválok, klubok, rádiók és zenei tévécsatornák kedvenceivé válva. Tavaly jelent meg sorban a negyedik stúdióalbumuk Ámen címmel, rajta az országos kedvenc, a Márti dala, Kiss Tiborral duettben. A két testvér mellett a színpadon Hernádi Dávid (basszusgitár), Bubnó Márk (dob, ének) és Vaghy Tamás (billentyűk) által teljesedik ki az igazi Anna & the Barbies élményterápia. Aki esetleg még sosem járt a koncertjükön, de tervezi, hogy egyszer ellátogat, annak előre felhívnám a figyelmét arra a tényre, miszerint abban a kb. 2 órában a színpadon és előtte bármi megtörténhet! A szolidabb színpadi táncikálás vagy a mikrofonba énekelés mellett akár egy csoportos orgiához hasonlító, félmeztelen rajongók által körbevett, a megbotránkoztatás határát erősen súroló előadás is belefér. Az hiszem ilyenkor szokták kirakni a 18-as karikán túl a „csak erős idegzetűeknek” feliratot is.
Pásztor Anna a színpadon nem a visszafogottságáról híres, de úgy gondolom, egyelőre ügyesen lavírozik a még emészthető határvonalon. Az est folyamán több különleges öltözékben is láthattuk, illetve meglepetésként – és a The Beatles iránti tisztelet jelenként – két különleges duett is elhangzott. Az egyik duett főszereplője a The Tax zenekar énekese George Hill (With A Little Help From My Friends), míg a Helter Skelter előadásában Pély Barna segédkezett. Utóbbi produkció annyira jól sikerült, hogy Pély Barna a szám közben „véletlenül” megszabadult saját pólójától, közszemlére téve izmoktól duzzadó felsőtestét, természetesen a színpad közelében álló facér hölgyek kifejezett örömére. Habár Anna a produkció után elárulta nekünk, hogy ő csak viccelt, amikor azt kérte Barnától, hogy vetkőzzön a színpadon, de hát így jár, aki mindent komolyan vesz! :)
Mondanom se kell, hogy minden nagyobb sláger helyet kapott a repertoárban, de az én személyes kedvencem az új lemezről – persze, a Márti után – a Kardos Horváth János közreműködésével készült Ünnepélyesen fogadom című szerzemény, illetve a reggae alapokkal megáldott és most már a Petőfi rádióban is hallható Túl az óperencián.
Már többször hangoztattam, de nem lehet elégszer elmondani, tessék élőzenés koncertekre járni, mert azt az élményt, energiát, megnyugvást, feltöltődést, amit az ember ilyenkor kap a zenészek által, megfizethetetlen! No, mindez egy Anna-bulin hatványozottan igaz! Komolyan mondom, mintha minden gondom elszállt volna egy pillanat alatt! Van valami megmagyarázhatatlanul lélekgyógyító ebben az egész produkcióban. Még nem jöttem rá, mi lehet, de ha megfejtettem a titkot, azonnal jelzem!
Addig is, koncertre fel, fiatalok!
Szólj hozzá!