A beatkorszakban kezdődött minden, ami később a rockban fontos lett

A mostani könyvnek szomorú aktualitása a hatvanas években indult számos kiváló zenész, Benkő László és Mihály Tamás, Balázs Fecó és Bergendy István közelmúltbeli halála.

"Egyszerűen érdekelnek a kezdetek és a fehér foltok. Szinte semmit nem tudtam például Demjén Rózsi Bergendy előtti zenei pályafutásáról, így felkutattam 1970 előtti zenésztársait és feltérképeztem a történetet. Rájöttem, hogy a beatkorszakban kezdődött minden, ami később a rockban fontos lett" – mondta az MTI-nek az újságíró, ügyvéd, aki a három évvel ezelőtti első kötetben az Illés, a Hungária, az Omega és a Syrius létrejöttét és kezdeti éveit dolgozta fel.

A Beatinterjúk II-ben a korszak zenészei közül megszólal mások mellett Demjén István (Ferenc bátyja), Halász Károly, Pintér István, Töricht György, Bertalan Güzü, Bardóczi Gyula, Gerdesits Ferenc, Harmath Ádám, Debreczeni Csaba, Schwartz András, Mátrai Ferenc, Bokány Ferenc, Elekes Zoltán és Tihanyi Gyula.

"Amikor kötetbe szerkesztem a korábbi interjúkat, kutatási eredményeket, mindig újrafésülöm az anyagot, a korábban körbe nem járt kérdéseket pontosítom az interjúalanyokkal – ha még meg lehet kérdezni őket. Sajnos többen már nem élnek azok közül, akikkel az elmúlt tíz-tizenöt évben sikerült beszélnem" – idézte fel a szerző.

Mint megjegyezte, miközben a hazai rockműfaj a beat szertelen amatőrizmusából nőtt ki, már a hatvanas években remekművek születtek.

"Persze a jobbak feljebb jutnak, a kevésbé tehetségesek jobbára kilúgozódnak, de a beatkorszakban ez még nem volt ilyen élesen elválasztható. Sokaknak akkoriban a zenélés csak egy jó móka volt, kevesen vették véresen komolyan. A beatkorszakban a függetlenség, az autonómia volt önmagában érték".

A Beatinterjúk II. talán legizgalmasabb része az a nyolcvan-kilencven oldal, amiből kirajzolódik az Omega és az Illés utáni harmadik nagy, a Metro története, számos, ma már elfeledett szereplővel. A Metro gyakorlatilag ugyanannyi évet élt meg, mint az Illés, mégis csupán egy stúdiólemez maradt utána.

"Mindenki csak Zoránra, esetleg Frenreiszre vagy Schöck Ottóra emlékszik. A Metro esetében nemcsak az őstörténet volt fehér folt, hanem az utóélet is, hiszen a hetvenes évek első felében is létezett a zenekar, sőt 1970 és 1972 között egészen progresszív felállásai voltak, tag volt Póka Egon is" – jegyezte meg Bálint Csaba.

Kiderül a könyvből, hogy egy VAGÉTE nevű vállalati zenekarból kerültek ki a későbbi Metro és Omega tagjai vagy hogy a Metro vezetője kezdetben egy bizonyos Mátrai Ferenc billentyűs volt, merthogy a csapatból csak neki volt OSZK-engedélye.

"Megszerettem a beatkorszak szereplőit. Szédületes arcok, igazi úttörők. Főképpen az lett szimpatikus, hogy jó részüknek ez csak móka volt: elvégezték az egyetemet, átléptek egy polgári életbe, nem vált megélhetésükké a zene, így ma talán jobb szívvel emlékeznek ezekre az évekre" – tette hozzá.

Azt is kevesen tudhatták korábban, hogy Delhusa Gjon a Bergendy, Révész Sándor az Echo tagja volt, szinte mindenki számos formációban fordult meg hosszabb-rövidebb ideig. A szerző kitért arra, hogy egészen szürreális felállások, formációk is léteztek, hiszen Zorán is volt a Taurus tagja Radics Bélával, utóbbi táncdalénekeseket kísért az Atlantisszal, az Illés meg közös turnén volt Honthy Hannával.

Az interjúkat nagyon sok korabeli fotó kíséri. Az angyalföldi Rockmúzeumban digitális adatbázist építenek, a fényképek sok más adattal együtt érintőképernyős gépen megtekinthetők és kereshetők is. A tervek szerint jövőre elkészül a Beatinterjúk-sorozat újabb része.

A fotón a Ferm együttes: Karácsony János, Szikora Róbert, Menyhárt János, Környei Attila és testvére Környei Csaba, Gerdesits Ferenc, Csurgai Attila.