Később elvesztettem a szemem elől a művész urat, néha a televízióban egy-egy kellemes koncert, néha pár meggondolatlannak tűnő ilyen-olyan társadalmi megnyilvánulás, és nagy létszámú családja volt, ami eszembe jutott róla. Mostanában azonban sikerült megismerkednem egyik gyermekével (Dani, dobos), akiről már egy The Biebers-koncert kapcsán írtam pár keresetlen szót (még csak 18 éves, de már a legtehetségesebbek között tartják számon). Így aztán, amikor felmerült a lehetőség, hogy lemezkritikát írok, le is csaptam az "öreg" lemezére, hadd lássuk/halljuk, mit is alkot mostanában Gerendás Péter. Kiderült, hogy új albuma, a "Boldogország" című, 40 éves pályafutásának legújabb gyümölcse. Nem is akartam elhinni, hogy eltelt ennyi idő közben.
Pedig de. A zenéket és a dalszövegeket is ő írta, sajátos humora végivonul az egész lemezen. Amolyan keserédes hangulatjelentés ez korunkról, városunkról, országunkról, családról. Tükröt állít korunk eseményei elé, sokszor görbe tükröt, de sohasem bántó és lenéző, inkább felrázó és olykor megbocsájtó. Igazi vegyes muzsika, latin, rockos, lírai és jazz ízek váltakoznak, az egésznek számomra picit felkavaró, de mégis egységes hangulata van.
A Boldogországban mindenki boldogul, aki beszél kicsit angolul és nem sír, mert Minden jó így, és egyszer biztos jön Valaki. Lomtalanításkor előkerülnek a régi emlékek, és jó lenne, Ha láthatnám újra, és elmesélhetném a Kicsi lánynak, hogy milyen jó is nekem, hogy ő van. De addig Száz év lesz egyedül, egy Régimódi ócska téren, ahol újra gyerekek lehetünk. De mindig tudnunk kell, hol van a Pajzson a rés, hogy kiszabadulva egy Vidéki álomba merülhessünk.
Különlegessé teszi a produkciót, hogy gyakorlatilag az egész család egy zenekarként vesz részt a zenélésben, Dani dobol, Hanna zongorázik, Ruben pedig bőgőn véteti észre magát.
A borító és a grafika nagyon tetszetős a kis akvarellszerű képekkel, talán a dalszövegeket jó lett volna még egyszer átolvasni, hogy ne kerüljenek fel hibásan a lemezborítóra, mert az rontja az összképet sajnos. Ennyi időnek kell még lennie nyomdába adás előtt.
Innen üzenném Gerendás Péternek, hogy maradjon csak itt Magyarországon, szeretjük őt és kíváncsiak vagyunk a zenéjére, mert szükségünk van az ő bölcsességére, bohémságára, szeretettel teli humorára.
Boldogország, Magneoton, 2015
Szólj hozzá!