Április közepén olvastuk a hírt, hogy baj van... De mivel a lapok összevissza írtak mindenfélét, egymásnak ellentmondó dolgokat is, úgy gondoltuk, a munkássága előtt tisztelgünk azzal, hogy nem kergetjük a szenzációt.
Bradányi Iván 1930-ban született Budapesten. Tizenkilenc évesen kezdett el dolgozni a Magyar Rádió Zenei Osztályán, ő volt az első, aki dalszövegíróként került ide. 1949-ben jelentek meg első dalai. A hatvanas években Londonban, majd Barcelonában élt, 1972-ben tért vissza Magyarországra és a Magyar Rádió külső munkatársa lett.
Olyan zeneszerzőkkel dolgozott együtt, mint Buday Dénes, Fényes Szabolcs, Bágya András, Martiny Lajos, Hajdu Júlia, Vincze Ottó. Dalszöveget írt mások mellett
Kovács Katinak (Egy nyáron át; Hogyha elhagysz; Indián nyár),
Záray Mártának (Egyszer te, egyszer én; Mindenki jó barát; Olyan voltam én),
Vámosi Jánosnak (Amíg itt vagyok; Felhőket hajt a szél; Vigyázz, ha jön a boldogság),
Korda Györgynek (Amíg csak élek; Engedd meg, hogy szeresselek téged; Jó, hogy rád találtam),
Cserháti Zsuzsának (Édes kisfiam, Ábrándozás; Maradj még; Senki nem vigyázz rám),
Máté Péternek (Ez majdnem szerelem volt; Ki tudja, miért?; Ma ősz van Velencében).
Színészeknek is írt dalszövegeket, többek között Tolnay Klárinak, Márkus Lászlónak, Latinovics Zoltánnak sanzonokat.
A rendszerváltásig mintegy kétezer dala került hangszalagra.
A hetvenes évek közepétől 1990-ig a Rádió könnyűzenei műsorértékelője volt, később dolgozott a Reader's Digest és a Szekigráf Kiadónál. Mintegy háromszáz Disney-film magyar fordítása fűződik a nevéhez, ő készítette a West Side Story és a Hair magyar szövegét is.
Számos színházi darabot jegyzett íróként, köztük volt az Esti pesti műsor (1975), az Őfelsége, a nő (1975), a Fiatalabbak is elkezdhetik... (1976), az Együtt, ameddig bírjuk (1983), a Vidám válás (1990), a Cyrano (2001, 2004), a Kék angyal (2010).
Fordítóként a nevéhez fűződik az Ének az esőben (1985), az Edith és Marlene (1986), a Musical Musical (1986), a Mennyből a telefon (1987), a Me and My Girl (1988), Zorba (1988, 2005), a Mayflower (1993), a Párizs ege alatt (1999), a Kabaré (2002), a Sajnálom, Mr. Tegnap! (Pikáns négyes) (2003), a Slágerkoktél (2005), a Marlene (2009).
2008-től a Magyar Katolikus Rádió munkatársaként heti rendszerességgel készítette a Sztárok és történetek című műsorát. Munkásságát számos díjjal ismerték el, eMeRTon-díjat 1988-ban és 1989-ben, Huszka Jenő-díjat 2000-ben, a Magyar Rádió Életműdíját 2005-ben, az Artisjus-életműdíjat 2011-ben vehette át, 2015-ben Újbuda díszpolgára lett.
Köszönünk mindent! Nyugodjék békében!
Bradányi Iván, gyász
Szólj hozzá!