A zeneszerző születésének 250. évfordulóján a Nemzeti Filharmonikusok Beethovennel a szabadban című koncertsorozata több mint hatvan éve a nyári időszak páratlan klasszikus zenei élményét nyújtja Martonvásár szívében.
Beethovennel a szabadban
A zeneszerző születésének 250. évfordulóján a Nemzeti Filharmonikusok Beethovennel a szabadban című koncertsorozata több mint hatvan éve a nyári időszak páratlan klasszikus zenei élményét nyújtja Martonvásár szívében.
Az idei – hatvankettedik – alkalom különleges, hiszen a bécsi mester kétszázötvenedik születésnapja előtt tisztelgünk, kapcsolódva Martonvásár Beethovenemlékévének programjaihoz.
Ebből az ünnepi alkalomból – a szokásos három koncert helyett – öt estén át hallhatja
Közönségünk a zeneszerző csodálatos műveit, és ezúttal mind a kilenc Beethovenszimfónia elhangzik majd a Brunszvik-kastély gyönyörű parkjában, neves hazai szólisták közreműködésével.
A koncerteken Hamar Zsolt, a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója vezényel.
2020. június 19., péntek, 19:00 esőnap: június 21., vasárnap
Műsor:
III. Leonóra-nyitány, op. 72b
IX. (d-moll ) szimfónia, op. 125
Közreműködik:
Váradi Zita - szoprán
Ulbrich Andrea - mezzoszoprán
Horváth István - tenor
Kovács István - basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Vezényel: Hamar Zsolt
A Fidelio különböző változataihoz Beethoven rendre új nyitányt komponált, a III. Leonóra-nyitány az opera 1806-os előadásához készült. A nagyszabású szimfonikus mű ugyanakkor feszültsége és időtartama miatt nehezen illeszkedik az opera elejéhez, Mahler az általa vezényelt előadásokon a mű fináléja előtt szólaltatta meg.
1822 és 1824 között komponált IX. szimfóniájában Beethoven már nemcsak feszegeti a műfaj hagyományos kereteit, hanem ki is lép azok közül: a négytételes mű időtartama meghaladja az egy órát, és a fináléban – amelynek bevezetésében visszatérnek a korábbi tételek dallamai – énekes szólisták kvartettje és kórus is csatlakozik a zenekarhoz. A mű hatása nemcsak a zenetörténetben követhető – gondoljunk például Gustav Mahler szimfóniáira –, de a mindennapokban is: a szimfónia Herbert von Karajan által vezényelt hangfelvételének időtartamához igazították a ’80-as évek elején megjelent új hanghordozó, a CD játékidejének szabványos hosszát, az Örömóda dallama pedig az Európai Unió himnuszaként gyakran önállóan is felcsendül
2020. június 20., szombat, 19:00 esőnap: június 22., hétfő
Műsor:
II. (D-dúr) szimfónia, op. 36
I. (G-dúr) románc, op. 40
VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92
Közreműködik:
Kruppa Bálint - hegedű
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
A Heiligenstadtban, 1801–1802-ben komponált II. szimfónia Beethoven első alkotókorszakának egyik utolsó műve. A terjedelmét tekintve még klasszikus, ugyanakkor meglepő ritmikai és dallamgesztusokban bővelkedő szimfónia hangvételén nem hagyott nyomot, hogy a zeneszerzőben a komponálás idején tudatosult gyógyíthatatlan halláskárosodása.
Ugyanekkor keletkezett Beethoven hegedűre és zenekarra írt, bensőséges hangvételű G-dúr románca. Bár később komponálta, mint F-dúr testvérdarabját, korábban jelent meg nyomtatásban, így ez kapta az egyes sorszámot.
Beethoven VII. szimfóniája 1811–1812-ben keletkezett. Richard Wagner „A tánc apoteózisa”-ként méltatta, és valóban szinte minden tétele táncos: a pontozott ritmusú, hatnyolcados lejtésű első tétel után a lassú tétel helyén egy Allegretto feliratú kétnegyedes, szinte szakrális táncot hallunk. Ez a tétel a szimfónia legnépszerűbb részlete, már az ősbemutatón is meg kellett ismételni. A gyors scherzo után bacchanália jellegű finálé zárja a művet.
2020. június 26., péntek, 19:00 esőnap: június 28., vasárnap
Műsor:
IV. (B-dúr) szimfónia, op. 60
Ah! perfido – hangv ersenyária, op. 65
III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55
Közreműködik:
Megyimórecz Ildikó – szoprán
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
Beethoven 1806-ban komponált IV. szimfóniája különlegesen sokszínű. Az első tétel bevezetője szinte betekintést enged az alkotómunkába, érzékeltetve, ahogy a zeneszerző a gyors szakasz kezdőtémáját küzdelmesen találja meg. A mű során
Beethoven örömmel játszik a makacsul visszatérő ritmusképletekkel, a csalóka hangsúlyeltolásokkal. Az Ah! perfido kezdetű hangversenyária 1796-ban hangzott el először,
Lipcsében. A drámai jelenet (scena) recitativóból és áriából áll, a szöveg egy elhagyott szerelmes nő fájdalmát jeleníti meg.
Az 1802 és 1804 között komponált III. szimfónia négy tétele egy hős portréja is lehetne.
Az első tétel egyszerű nyitódallama a tétel végén megdicsőülten hangzik fel újra.
Ezt követően egy gyászindulót, egy scherzót és egy német táncra épülő variációs
tételt hallunk, a változatok között verbunkosszerű magyaros zene is helyet kapott.
Beethoven először a Buonaparte alcímet adta a szimfóniának, amikor azonban
Napóleon császárrá koronázta magát, Eroicára változtatta azt.
2020. június 27., szombat, 19:00 esőnap: június 29., hétfő
Műsor:
VIII. (F-dúr) szimfónia, op. 93
B-dúr rondó zongorára és zenekarra, WoO 6
VI. (F-dúr, „Pastorale”) szimfónia, op. 68
Közreműködik:
Szokolay Ádám zongora
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
Bár napjainkban a kilenc közül szinte a legritkábban hallható, e műfajban született alkotásai közül mégis az 1812-ben komponált VIII. szimfónia volt Beethoven számára a legkedvesebb. A mű sok szempontból meglep. Az előző három szimfónia után Beethoven most mintha visszatérne a műfaj haydni keretei közé: négytételes, de rövidebb, sőt derűs hangvételű szimfóniát komponál.
A zongorára és zenekarra írt B-dúr rondó eredetileg a II. zongoraverseny zárótétele lett volna, azonban csak Beethoven halála után jelent meg, a zongoraszólamot a zeneszerző növendéke, Carl Czerny fejezte be. A tétel szólistája, Szokolay Ádám csak néhány hónappal idősebb, mint a mű komponálása idején a huszonhárom éves zeneszerző.
Az 1802 és 1808 között komponált VI. (Pastorale) szimfónia két szempontból is kilóg Beethoven szimfóniáinak sorából: az egyetlen öttételes mű, ráadásul a tételek fölé a zeneszerző programot sugalló címeket írt. Az első két tétel az ember és a természet találkozását, a scherzo a falusi emberek vidám együttlétét, a két utolsó tétel pedig egy vihart és a vihar utáni hálás érzéseket jeleníti meg.
2020. július 4., szombat, 19:00 esőnap: július 5., vasárnap
Műsor:
I. (C-dúr) szimfónia, op. 21
II. (F-dúr) románc, op. 50
V. (c-moll, „Sors”) szimfónia, op. 67
Közreműködik:
Tóth Kristóf hegedű
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
Beethoven szimfóniáinak többsége még Joseph Haydn életében keletkezett.
Az 1795 és 1800 között komponált I. szimfónia esetében ezen kevésbé lepődünk meg: a Gottfried van Swietennek (Haydn, Mozart és Beethoven pártfogójának) ajánlott mű még a haydni-mozarti szimfonikus mintákat követi, bár szokatlan indítása vagy a meglepetésszerű hangsúlyok gyakori alkalmazása már félreismerhetetlenül beethoveni gesztus. Az 1804 és 1808 között keletkezett V. szimfónia felépítését tekintve látszólag nem lépi át a műfaj klasszikus kereteit, valójában azonban a tematikus egység kimunkálásával hatalmas lépést tesz előre a romantika felé. Ez a szimfónia is négytételes, bő félórás kompozíció, zenéje azonban már jelentősen eltávolodik a műfaj bécsi klasszikus hagyományaitól; a szenvedélyes c-moll első és a heroikus C-dúr negyedik tétel – és annak hírhedten hosszú kódája – között feszülő drámai ív a beethoveni életmű egyik csúcsává avatja a művet. Az I. szimfóniával egyidőben, 1798-ban komponálta Beethoven az F-dúr románcot, mely – akárcsak a G-dúr románc – a zeneszerző bensőséges hangvételű lassú tételeinek sorába illeszkedik.
Szólj hozzá!