Koncertecske – így fordíthatnánk le az olasz concertino kifejezést. A BFZ sorozatában olyan művek kerülnek középpontba, amelyek egykor a mai szimfonikus zenekarnál kisebb együttessel, karmester nélkül szólaltak meg.
A kamarazenekart a koncertmesteri székről ezúttal is Pilz János hegedűművész irányítja. A 18. század elejétől a 19. század végéig ívelő műsor az adventi időszakhoz illő darabbal, Corelli legismertebb szerzeményével, a Karácsonyi concertóval indul. A nyitószámot a barokk mintákból sokat merítő Haydn hegedűversenye követi, amelynek szólóját a Fesztiválzenekar egyik alapító tagja, Iván Tímea játssza. Carl Philipp Emanuel Bach érzelmek széles skáláját felvonultató vonósszimfóniája után a Dvořák-tanítvány Josef Suk fiatalkori, szokatlanul derűs szerenádja zárja a koncertet.
„Fatto per la notte di Natale”, vagyis „karácsony estéjére készült” – áll Corelli tizenkét concerto grossót tartalmazó Op. 6-os sorozatának leghíresebb darabja élén. A mű 1714-ben, egy évvel szerzője halála után jelent csak meg, de talán már negyedszázaddal korábban elkészült. A műfaj hagyományainak megfelelően a zenekarral (ripieno) szemben egy kamaraformáció (concertino) áll, jelen esetben két hegedű és egy cselló. A mű legismertebb része az ünnepi pompát sugárzó pasztorális zárótétel.
Az Esterházy-udvar szolgálatában Haydn zeneszerzői figyelme elsősorban a zenekari művekre irányult. Az udvar együttesének kiváló koncertmestere, Luigi Tomasini több ízben is megihlette Haydnt, így kerülhetett rá az 1760-as évek közepén első hegedűversenyének címlapjára, hogy „fatto per il Luigi”, azaz „Luiginak”. A fényes C-dúrban megszólaló, elegáns, pompás nyitótétel a 17. századi francia nyitányok világát idézi. A lassú tételben egy egyszerű motívum lírai énekké fejlődik, a finálé a vonóshangszínek színes palettája.
Carl Philipp Emanuel Bachra erős hatást gyakorolt a felvilágosodás: szenvedélyes, felkavaró és megérintő műveket komponált. „Engedje el magát teljesen, ne foglalkozzon az előadás esetleges nehézségeivel” – mondta neki Gottfried van Swieten báró a hat vonósszimfónia megrendelésekor. Az eredmény: virtuóz vonósjáték, izgalmas hangulatok és harmóniaváltások, bensőséges lassú tételek, kromatika, dráma és melankólia. A C-dúr szimfónia szünet nélkül megszólaló három tétele izgalmas utat jár be a hóvihartól a szívfacsaráson át a fenyegető sötétségig.
„Csináljon valami élénket a változatosság kedvéért” – tanácsolta búcsúzóul Dvořák a nyári szünet előtt tizennyolc éves tanítványának, az örökké komor hangvételű darabokat komponáló Suknak. Így született meg 1892 nyarán a tartalmas, de szelíd és napsütötte Esz-dúr szerenád. A visszafogott tempójú első tétel főtémája Brahms hegedűversenyére emlékeztet. A megfékezett táncritmusokat felvonultató scherzo után a darab szíve egy meglepően lassú lírai tétel; végül tréfás finálé zárja a művet.
Arcangelo Corelli: 8. (g-moll, „Karácsonyi”) concerto grosso, Op. 6, No. 8
Joseph Haydn: 1. (C-dúr) hegedűverseny, Hob. VIIa:1
Carl Philipp Emanuel Bach: 3. (C-dúr) vonósszimfónia, Wq 182, No. 3
Josef Suk: Esz-dúr vonósszerenád, Op. 6
Iván Tímea (hegedű)
koncertmester: Pilz János
A koncert időtartama 150 perc
Szólj hozzá!