Az elbűvölő Vilde Frang újra a Fesztiválzenekar szólistája lesz! „Frangnak megvan az a képessége, hogy minden egyes hangba életet leheljen” – írta a BBC Music Magazine kritikusa a norvég hegedűművész játékáról. Ezúttal a zenetörténet egyik legnehezebb versenyműve, Bartók 2. hegedűversenye telik meg általa élettel.
A színes program elején a zene és szöveg viszonyát forradalmian újragondoló Monteverdi hangszeres együttessel kísért vokális művei közül szólal meg néhány. A barokk zenei tréfák és a 20. századi hangzások után, a koncert második felében Schubert legjelentősebb hangszeres műve, a romantika mérföldköve, a szerző utolsó befejezett szimfóniája hangzik el.
1607 jelentős fordulópont volt Monteverdi életében és ezáltal a zenetörténetben is. Bemutatták korszakalkotó operáját, az Orfeót, valamint megjelent a Scherzi musicali első kötete. A három énekszólamra és continuohangszerekre írt tizennyolc rövid mű jellegzetes ritmusaival és hangulatával a két évvel korábban megjelent 5. madrigálkötet pásztorvilágát idézi. A gyűjtemény előszava folytatja a madrigálkötettel kirobbanó vitát, és védelmébe veszi Monteverdi új zeneszerzői stílusát, a seconda praticát, amelyet így foglalt össze: „A szöveg úrnője legyen a harmóniának, és ne szolgálója!” A szavak kifejezésére törekvő vokális művek második kötete 1632-ben jelent meg.
Bár Bartók sosem tette nyilvánossá korai művét, harminc évvel későbbi alkotása, az általa egyetlennek tartott hegedűversenye mégis másodikként vonult be a köztudatba. A felkérés klasszikus hegedűversenyre szólt, Székely Zoltán hegedűművésztől kapta 1936-ban. A szerző variációs darabot szeretett volna írni, az eredmény a „Két szál pünkösdrózsa” dallamát tételeken át variáló háromtételes zene lett. Az első tételt különleges hegedűtechnikák, tizenkét hangú, de tonális téma és negyedhangok jellemzik. A lassú tétel 9/8-os variációsorozatát verbunkos elemekkel tűzdelte meg Bartók, majd a nyitótétel szabad variációjának tekinthető ördögi rondó zárja a művet.
A „Nagy” C-dúr szimfónia sorszámozása sem egyértelmű. Az első hatot követően Schubert több szimfóniába is belekezdett, de mindössze egyet fejezett be – amelyet ma kilencedikként ismerünk. Egyórás, ahogy Schumann fogalmazott, „mennyei” hosszával szétfeszítette a klasszikus normákat; a zenészek és a közönség jó ideig nem találta az utat a grandiózus műhöz. A fegyelmezett formák szakaszhatárait Schubert bámulatos átvezetésekkel homályosítja el. Művében a hangszereket énekhangként, kórusként kezeli, legyen szó a bevezetésben elhangzó kürtmottóról, a lassú tétel lélegzetelállító dúrrá fényesedő moll indulójáról, a scherzo fúvóskaráról vagy a titáni méretű finálé Örömóda-idézetéről
Claudio Monteverdi: Válogatás a Scherzi musicali gyűjteményből
Bartók Béla: 2. hegedűverseny, Sz. 112, BB 117
Franz Schubert: 9. („Nagy” C-dúr) szimfónia, D. 944
Vilde Frang (hegedű)
vezényel: Fischer Iván
A koncert időtartama 150 perc
Szólj hozzá!