A teremtés Joseph Haydn kései oratóriumainak egyike, Az évszakok műfaji elődje és párja az életműben, az idősödő alkotó muzsikusi tudásának csodálatraméltó összegzése.
Szoprán-, tenor- és basszusszólóra, kórusra és zenekarra készült a mű, szövegének alapjául az angol John Milton Elveszett Paradicsoma szolgált. Bemutatójára 1798-ban került sor Bécsben, és Haydn egyik legnagyobb zeneszerzői diadala lett. Utóéletének fontos magyar vonatkozása, hogy az első Bécsen kívüli előadásának helyszíne Buda volt (1800). Három részből álló oratórium: kezdete a teremtés első négy napjának, középső szakasza a rá következő két napnak a művészi krónikája; a harmadik rész Ádám és Éva paradicsomi életéről szól.
Önmagában is zenetörténeti fogalommá vált a mű hangszeres bevezetése. Kezdete a káoszt jeleníti meg, majd a sötétséget elsöprő fénybetörés (C-dúrban) olyan erejű pillanat, amelynek hatása még egy évszázad múltán is érezhető maradt, akár Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustrájának híres bevezetőjére, akár Bartók Béla Kékszakállújának ötödik ajtajára gondolunk. Haydn az oratórium további tételeiben is bőségesen él a hangfestés lehetőségeivel, nem nélkülözve a humoros megoldásokat sem. Híres példája ennek az úgynevezett „Állatkert-ária” (valójában basszus-recitativo a második részben), amely játékos és képszerű zenei eszközökkel tekint vissza az állatvilág megteremtésére, utánozva így az oroszlánbömbölést, a patások vágtáját, a bogarak zümmögését, valamint a kukacok és férgek tekergését is – még sok egyéb mellett. Az oratórium egésze olyan derűs zenei világ, amely harmonikus színben láttatja a teremtett Mindenséget, és ezzel jellegzetes XVIII. századi felfogást tükröz.
Vashegyi György évtizedek óta a magyar régizene-játék egyik meghatározó személyisége, az Orfeo Kamarazenekar és a közreműködő Purcell Kórus vezetője, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. Legutóbb szintén J. Haydn egyik oratóriumát – Megváltónk hét szava a keresztfán – dirigálta Zenekarunk élén (2016).
Szólj hozzá!